Szent Fausztina naplójából: „Kilenced az Isteni Irgalmassághoz. Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.” (Napló 1209) Az Úr Jézus ezt mondta Szent Faustina nővérnek: ,,Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet
Az emberiség nem talál békét, míg irgalmam forrásához nem folyamodik.” (Napló 699) Ma reggel a szentmisén láttam a szenvedő Jézust. Szenvedését átérezte a testem, bár csak láthatatlanul, de nem kevésbé fájdalmasan. Jézus rám nézett, és ezt mondta: ,,Keserves szenvedéseim ellenére is elvesznek [egyes] lelkek. Utolsó mentőövet adok nekik, ez Irgalmasságom ünnepe. Ha nem dicsőítik irgalmamat,
Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –,
Átadok az embereknek egy edényt, mellyel az irgalmasság forrásához jöhetnek kegyelmet meríteni. Ez az edény nem más, mint ez a kép a következő felírással: ‘Jézusom, bízom Benned.’ (Szent Faustina Kowalska nővér, Napló, 327) 1931. február 22-én Úr Jézus megjelent Szent Fausztinának (Plock, Lengyelország). Az Üdvözítő arra kérte a nővért, készítsen róla egy festményt így a
Este a cellámban megpillantottam egy angyalt, Isten haragjának végrehajtóját. Világos ruhája volt, az arca lángolt. Lába alatt egy felhő volt, melyből villámok és mennydörgések törtek elő. Ezek először az angyal kezét érték, s csak aztán sújtottak a földre. Amikor megpillantottam Isten haragjának eme jelét, melynek sújtania kellett a földet, s főként egy bizonyos helyet –
