Átadok az embereknek egy edényt, mellyel az irgalmasság forrásához jöhetnek kegyelmet meríteni.

Ez az edény nem más, mint ez a kép a következő felírással: ‘Jézusom, bízom Benned.’

(Szent Faustina Kowalska nővér, Napló, 327)

1931. február 22-én Úr Jézus megjelent Szent Fausztinának (Plock, Lengyelország). Az Üdvözítő arra kérte a nővért, készítsen róla egy festményt így a következő aláírással: “Jézusom, bízom Benned.”

Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán át két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. Csendben néztem az Urat, a lelkem eltelt félelemmel, de nagy örömmel is. Kis idő múlva azt mondta Jézus: ,,Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: ‘Jézusom, bízom Benned.’ Azt kívánom, hogy tiszteljék ezt a képet, először a ti kápolnátokban, aztán az egész világon! (Napló, 47)

Megígérem, hogy az a lélek, aki ezt a képet tisztelni fogja, nem vész el. Megígérem azt is, hogy már itt a földön győzedelmeskedni fog ellenségei felett, főként pedig halála óráján. Magam fogom védeni, mint saját dicsőségemet. (Napló, 48)

Midőn erről a gyóntató atyámmal beszéltem, ezt a választ kaptam: ,,Ez a te lelkedre vonatkozik.” Még hozzátette: ,,A lelkedben fesd meg Isten képét!” Midőn kijöttem a gyóntatószékből, e szavakat hallottam megint: ,,Lelkedben már ott van a képem. Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe! (Napló, 49)

A kép mondanivalója szorosan kapcsolódik ennek a vasárnapnak liturgiájához. Az Egyház ezen a napon János Evangéliumát olvassa fel, amikor a feltámadt Jézus megjelent az utolsó vacsora termében, s megalapította a bűnbánat szentségét. Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja Őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívéből (nem látható a képen) törnek elő, és a keresztre feszítés sebei a Nagypéntek eseményeire emlékeztetnek. (s. M. Elzbieta Siepak ZMBM)

Egyszer azt mondta nekem Jézus: ,,Tekintetem ezen a képen olyan, mint tekintetem a kereszten.” (Napló, 326)

El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. (Evangélium János szerint 19, 32-34)

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”(Evangélium János szerint 20,19-29)

Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt. (s. M. Elzbieta Siepak ZMBM)

Imám alatt ezeket a szavakat hallottam bensőmben: ,,A két sugár a vért és a vizet jelenti. – A halvány sugár a vizet, mely a lelkeket tisztítja meg; a piros a vért, ami a lelkek élete… E két sugár irgalmam bensejéből tört elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten. Ezen sugarak elrejtik a lelkeket Atyám haragja elől. Boldog, aki ezek árnyékában fog élni, mert Isten igazságos keze nem éri el.“ (Napló, 299)

Az Úr Jézus ezt mondta Szent Faustina nővérnek:

,,Leányom, ha általad kívánom az emberektől irgalmam tiszteletét, legelőször neked kell kitűnnöd irgalmam iránti bizalmaddal. Az irántam való szeretetből fakadó irgalmasság cselekedeteit kívánom tőled. Felebarátaid iránt mindig és mindenhol irgalmasságot kell tanúsítanod. Ez elől nem térhetsz ki sem kényszerre hivatkozval, sem kifogással, sem bocsánatkérésse. Három módot adok neked, hogyan tanúsíts irgalmasságot felebarátaid iránt: első: – a cselekedet; második: – a szó; harmadik: – az imádság. E három fokozat tartalmazza az irgalmasság teljességét, egyúttal megdönthetetlen bizonyítéka az irántam tanúsított szeretetnek. Ezáltal dicséri és tiszteli a lélek irgalmamat (…) A kép, amely révén sok kegyelmet adok a lelkeknek, emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerősebb hit sem segít cselekedetek nélkül.‘‘ (Napló, 742)

„E kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára.” (Napló, 570)

Az Irgalmas Jézus képét gyakran az ,,Isteni Irgalmasság” képének is mondják.

Források:

Szent FAUSTYNA KOWALSKA nővér NAPLÓ

Szent István Társulati Biblia